[Előző] [Fel] [Következő]

WHO Háttéranyag
2000. március

Elektromágneses terek és közegészségügy

Óvatossági irányelvek (Cautionary policies)

A mesterséges elektromágneses terek (EMF) lehetséges egészségügyi hatása, ami már az 1800-as évek vége óta a tudományos érdeklődés témája volt, különös figyelmet kapott az utóbbi 40 évben. Az EM terek gyakori forrásai az elektromos vezetékek, a háztartási elektromos hálózatok, készülékek és motorral működtetett berendezések, számítógép képernyők, távközlési és műsorszóró létesítmények, mobil telefonok és azok bázisállomásai.

A lakosság EMF expozícióját különféle önkéntes és hatósági határérték ajánlások szabályozzák. Ezek közül a legfontosabbak az ICNIRP (International Commission on Non-Ionizing Radiation Protection) által megfogalmazott nemzetközi irányelvek, számos nemzeti biztonsági szabvánnyal együtt. Az ajánlásokat úgy tervezték, hogy kivédjenek minden rövid és hosszú távú expozíció által okozott, azonosított veszélyt, nagy biztonsági sávot beépítve a határértékekbe. A tényleges expozíciószintek szinte mindig jóval alatta vannak az ajánlott határértékeknek.

Bizonytalanságok az EMF körül

Az EMF lehetséges egészségügyi kockázatának megítélése számos bizonytalanságot tartalmaz. Különösen azért, mert sok epidemiológiai tanulmány az EMF expozíció és az emberi megbetegedések között gyenge összefüggés meglétét sugallja. A tanulmányok számos megbetegedést és expozíciós körülményt ölelnek fel. Ugyanakkor, a bizonyítékok legnagyobb része a leukémia kockázatának lehetséges növekedését tartalmazza olyan gyerekeknél, akik kapcsolatba hozhatók az otthoni hálózati áram (50/60 Hz) által keltett elektromos és mágneses tér expozícióval. Más tudományos bizonyítékok, beleértve a nagy számú állatkísérletes tanulmányokat, nem támasztják alá ezt az összefüggést, és számos epidemiológiai tanulmány - beleértve a nem megfelelő expozíció becslést - maga is problémákkal küzd.

A bizonyítékokat áttekintő szakértői bizottságok következetesen túl gyengének találták azokat ahhoz, hogy meggyőzőek legyenek. Például 1997-ben az Egyesült Államok Nemzeti Kutató Tanácsa (US National Research Council) azt a következtetést vonta le, hogy “a jelenlegi bizonyítékok nem mutatnak arra, hogy az otthoni hálózati feszültség által keltett elektromos és mágneses tér expozíció az emberi egészséget veszélyeztetné”. Hasonlóan, az EMF expozíció 1998-as irányelveiben az ICNIRP megállapította, hogy “az EMF expozíciónak a rákra vonatkozó epidemiológiai kutatási eredményei nem eléggé meggyőzőek ahhoz, hogy az expozíciós irányelvekhez tudományos alapot szolgáltassanak.” Egyik főbb bizottság sem jutott arra a következtetésre, hogy az alacsony szintű terek valóban veszélyt jelentenének. De az világos, hogy az üggyel kapcsolatban, a számottevő tudományos bizonytalanság mellett, nagymértékű lakossági aggodalom tapasztalható.

Elővigyázatossági irányelvek (Precautionaty policies)

Szerte a világban - kormányzati szinten és azon kívül - fokozott elmozdulás észlelhető az egészségi kockázat kezelés tekintetében a tudományos bizonytalanság miatt az “elővigyázatos megközelítés” elfogadásának irányába. A WHO, mint nemzetközi egészségügyi szervezet, általában nem javasolja a nemzeti hatóságoknak, hogy megalapozott ismereteken túlmenő politikai irányelveket alakítsanak ki. Mégis, az 1999-es “3. Környezet és egészségügyi miniszteriális konferencián” (Third Ministerial Conference on Environment and Health) Londonban aláírásra került nyilatkozat a WHO-t arra biztatta, hogy vegye számításba az “Elővigyázatossági elv szigorú alkalmazásának szükségességét a veszélyek felbecsülésekor, és hogy a veszélyek megközelítésére egy megelőzőbb, hatékonyabb szemléletmód átvételét.”

Számos különböző elővigyázatosságot támogató politikát alakítottak ki a lakossági, foglalkozási és környezeti egészséggel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó aggodalmak megválaszolására, a tudományos bizonytalanság ellenére. Ezek a következők:

Az elővigyázatossági elv egy olyan kockázatkezelési irányelv, amelyet nagyfokú tudományos bizonytalanság esetén alkalmaznak, válaszolva az esetlegesen súlyos kockázat ellen teendő intézkedések szükségességére, a tudományos kutatások eredményének kivárása nélkül.

Az Európai Unió országai számára a Római Egyezmény kiköti, hogy “a környezetre vonatkozó Közösségi irányelvnek… az elővigyázatossági elven kell alapulnia”. Egy mostani példa az elővigyázatossági elv elfogadására az Európa Bizottság azon döntése, amely betiltja az Egyesült Királyságból származó marhahús importját, azzal a szándékkal, hogy csökkentsék a szarvasmarhák szivacsos agysorvadásos (BSE) megbetegedésének behurcolási veszélyét. Az Európa Bíróság ítélete alapján ez a döntés indokolt volt. Tekintettel a kockázat súlyosságára, és a helyzet sürgősségére és figyelembe véve a döntés tárgyát, a Bizottság nem járt el kifejezetten helytelenül, amikor a részletesebb tudományos információ kivárásának igénye nélkül ideiglenesen elfogadta ezt a döntést.

Ahol az emberi egészségre nézve a veszély létezésével vagy mértékével kapcsolatban bizonytalanság áll fenn, a Bizottság megelőző intézkedéseket tehet anélkül, hogy megvárná, míg a kockázatok valódisága, vagy súlyossága átláthatóvá válik.

2000. február 2.-án az Európa Bizottság elfogadott egy fontos közleményt az elővigyázatossági elvről, ajánlásokat adva annak alkalmazásához.

A közlemény szerint az elővigyázatossági elven alapuló védelmi intézkedéseket, megoldásokat ajánlatos:

Eszerint a megfogalmazás szerint az elővigyázatossági elv “kockázat orientált”, amennyiben kockázat kutatási kiértékelést követel meg, beleértve a költség-haszon megfontolásokat is. Egyértelműen a lehetséges súlyos egészségügyi veszélyek elleni ideiglenes válaszlépések megtételére szánták, amíg a megfelelő adatok a tudomány által jobban megalapozott válaszokhoz elérhetővé válnak.

Az óvatos elkerülést (prudent avoidance) eleinte a hálózati frekvenciás EMF kockázatkezelési stratégiájaként fejlesztette ki Morgan, Florig és Nair doktor a Carnegie Mellon Egyetemen. Az 1989-es, a US Office of Technology Assesment számára írt jelentésükben a szerzők így határozták meg az óvatos elkerülést: “lépéseket tenni azirányba, hogy az embereket távol tartsák a EM terektől a berendezések áttelepítésével, és az elektromos rendszerek és készülékek áttervezésével”. Az óvatosság (prudence) meghatározása: “olyan elkerülő intézkedések megtétele, melyek mérsékelt költségekkel járnak”.

1989 óta az óvatos elkerülés (prudent avoidance) fokozatosan úgy értelmeződött, mint az EMF expozíció csökkentésére irányuló egyszerű, könnyen megvalósítható, alacsony költségű intézkedések végrehajtása a kimutatható kockázat hiányában. Az “egyszerű”, “könnyen megvalósítható” és “alacsony költségű” fogalmak pontos értelme azonban hiányzik. A kormányhivatalok ezt az irányelvet általában csak új berendezések esetén alkalmazzák, ahol a tervezés kismértékű átalakításával csökkenthető a lakossági expozíció szintje. Még nem alkalmazták olyan esetben, amely egy már működő létesítmény átalakítását igényelte volna, ami általában nagyon költséges lenne.

Ebben az értelemben az óvatos elkerülés az expozíció csökkentése céljából megteendő alacsony költségű intézkedéseket ír elő a veszély csökkenésére irányuló bárminemű tudományosan indokolható kilátás hiányában. Az ilyen intézkedések általában inkább önkéntesen végrehajtandó javaslatok kiadásában körvonalazódnak, mintsem rögzített határértékek vagy szabályzók megadásában.

Az óvatos elkerülést (prudent avoidance), nem feltétlenül így értelmezve, irányelvként elfogadták az elektromos szektor egyes részeiben Ausztráliában, Svédországban és néhány US államban (California, Colorado, Hawaii, New York, Ohio, Texas és Wisconsin). 1997-ben Ausztrália, tekintettel az új távvezetékekkel kapcsolatos eljárásokra, elfogadta az óvatos elkerülés (prudent avoidance) elvét, amelyet a kormány “túlzott nehézségek nélkül” megvalósítandó “általános útmutatás”-ként írt le. Az “alacsony költségű” eljárásokhoz tartozik az elektromos vezetékek iskoláktól távoli útvezetése, vagy az elektromos vezetők fázisba hozása, hogy csökkentsék a mágneses tereket a szolgalmi útjaik környékén.

Az Egyesült Államokban semelyik kormányzati szerv sem ajánlotta kifejezetten az óvatos elkerülés (prudent avoidance) elvét elektromos vezetékek esetén. Mégis, az US Kongresszusnak nemrégiben tett javaslataiban, a National Institute for Environmental Health Sciences (NIEHS) már közel járt hozzá, amikor azt javasolta: “az elektromos ipar folytassa azt a gyakorlatot, hogy úgy helyezik el az elektromos vezetékeket, hogy csökkenjen az expozíció, és folytassák a veszélyek keltése nélküli elosztó- és távvezetékek körüli mágneses terek létrejöttét csökkentő módszerek kutatását. Támogatjuk az olyan technológiákat is, amelyek csökkentik a szomszédos elosztó-vezetékekből származó expozíciókat, feltéve, hogyha azok nem fokozzák más kockázatok létrejöttét, mint amilyen pl. a véletlenszerű áramütés és a tűz”.

Összehasonlításképpen, Kenneth Olden az NIEHS igazgatója, az NIEHS által a Kongresszusnak írt kísérő levelben ehelyett “passzív szabályozó intézkedést” ajánlott, mint pl. “oktatni mind a nyilvánosságot, mind a szakemberek közösségét az expozíció csökkentésének lehetséges eszközeiről”. Ez az ajánlás kissé eltér az óvatos elkerülés (prudent avoidance) elvétől annyiban, hogy oktatási megoldásokat javasol ahelyett, hogy tényleges intézkedéseket tenne az expozíció csökkentésére.

Az óvatos elkerülés (prudent avoidance) elvet a US nem emelte be a távközlési és műsorszóró létesítmények szabályozásába hivatalosan. Mégis, a kormányügynökségek már tettek olyan javaslatokat a távközlési iparnak, melyek az óvatos elkerülés bizonyos formáinak tekinthetők. 1999-ben az U.S. Food and Drug Administration (FDA) sürgette a mobiltelefon ipart, hogy tervezzenek olyan telefonokat, amelyek a felhasználók rádiófrekvenciás (RF) terekből származó expozícióját a készülékek működtetéséhez szükséges minimális szintekre csökkentik.

Óvatos elkerüléskor (prudent avoidance), ahogy számos országban alkalmazzák, az óvatosság a kiadásokra, és nem a kockázatkezelésre vonatkozik. Vagyis nem foglalja magába az expozíciós határok tetszőlegesen alacsony szintű megszabását és azok költségtől független elérésének követelményét, hanem inkább szerényebb költségekkel járó intézkedéseket fogad el a lakossági EMF expozíció csökkentésére. Nem követelmény a potenciális egészségi haszon megállapítása.

Az ALARA az “As Low As Reasonably Achievable” szavak kezdőbetűiből képzett mozaikszó. Ez az ismert kockázatok minimalizálására használt olyan irányelv, amely az expozíciót olyan alacsony szinten tartja, amennyire ésszerűen lehetséges, figyelembe véve a költségeket, a technológiát, a közegészségügyi hasznot és a biztonságot, és más szociális és gazdasági megfontolásokat. Az ALARA-t ma főképp az ionizáló sugárzás elleni védelemmel összefüggésben használják, ahol a határértékek nem küszöbérték alapján lettek megszabva, hanem inkább az “elfogadható kockázat” elve alapján. Ilyen körülmények között ésszerű a feltehetően az ajánlott határok alatti szinteken is létező veszély minimalizálása, azon az alapon, hogy az elfogadható kockázat tág határok között változhat az egyének között.

Az ALARA-t nem használták eddig irányelvként az EMF expozícióval kapcsolatban. Valójában nem lenne megfelelő stratégia az EMF esetén az alacsony expozíciós szinteknél várható kockázat hiányában, és az expozíció mindenütt jelenlevősége miatt, sem az elektromos vezetékek, sem a rádiófrekvenciás terek esetén.

Elővigyázatossági elv az EMF-el kapcsolatban

Az óvatos elkerülés (prudent avoidance) és más elővigyázatossági irányelvek, amelyek figyelembe veszik az EMF expozíciót, nagy népszerűségnek örvendenek az emberek körében, akik úgy érzik, hogy ezek extra védelmet nyújtanak a tudományosan bizonyítatlan veszélyekkel szemben. Mégis, az ilyen megközelítések használata nagyon bajos. Az ajánlott határérték alatti krónikus EMF expozícióból származó kockázattal kapcsolatban a fő nehézséget a világos bizonyíték hiánya, vagyis a kockázat mibenlétének bármilyen megértése jelenti, amennyiben ilyen egyáltalán létezik. Bár a bizonyítékok súlya, amely az óvatossági irányelv alkalmazásának elindításához kell, kétségtelenül kisebb, mint ami az expozíciós ajánlások megalkotásához szükséges, mindazonáltal a kockázatot azonosítani kell és némileg meg kell érteni a körülményeket, melyek között előfordulása valószínűsíthető.

Egy másik nehézség az EMF expozíció jelenvalósága a modern társadalomban mindenütt, nagyon változó szinteken és széles frekvenciatartományban. Emiatt nehéz következetes és méltányos óvatossági irányelveket alkotni. Például a tipikus városi környezet a rádiófrekvenciás adók sokaságát tartalmazza, az alacsony teljesítményű távközlési adóktól a nagyon magas teljesítményű műsorszóró adóállomásokig. Nehéz elképzelni egy olyan következetes és igazságos óvatossági irányelvet, amely minimalizálná a mobiltelefon bázisállomásaiból származó EMF expozíciót, miközben jóval magasabb teljesítményű források is találhatóak ugyanazon nagyvárosi területen. Valójában, a mobiltelefon tornyok miatti óvatossági irányelv alkalmazását tipikusan egyedi alapon valósították meg, más (jóval erősebb) RF energiaforrásokat nem tudomásul véve a környezetükben.

Az ajánlott határértékek bevonása

A fenti megfontolások azt sugallják, hogy az EMF óvatossági irányelvét csak nagy gondossággal és körültekintéssel szabad elfogadni. Az ilyen irányelvekhez kapcsolódó követelmények, mint azt az Európa Bizottság körvonalazta, úgy tűnik, nem teljesülnek sem a hálózati, sem a rádiófrekvenciás EMF esetén; mégis, más idevonatkozó irányelvek, mint pl. az óvatos elkerülés elve, indokolható.

A fő követelmény az, hogy ilyen irányelveket csak azzal a feltétellel fogadjanak el, hogy a kockázatok tudományos becslését, és a tudományosan megalapozott expozíciós határértékeket az önkényes óvatossági megközelítésekkel nem aknázzák alá. Ez például akkor következhet be, ha a határértéket olyan szintre csökkentik, ami semmilyen kapcsolatban sincs a létező kockázattal, és ha a határérték nem megfelelő, önkényes szabályozása nincs tekintettel a tudományos bizonytalanság mértékére.

Óvatossági irányelveket (cautionary policies) lehet bevezetni a tudományosan megalapozott standardok aláásása nélkül is. 1999-ben az újzélandi kormány kibocsátotta az RF standardját, ami az 1998-as ICNIRP ajánlást követte. Az Egészségügyi és Környezeti Minisztérium megjegyezte, hogy a szabvány alapkorlátait és a referenciaszinteket úgy ítéli meg, hogy azok “megfelelő védelmet nyújtanak”. Ugyanakkor, a Minisztérium megjegyezte, hogy az RF expozíció miatti közösségi aggodalmaknak a következőképpen adnak hangot: “...amennyire lehetséges minimalizálni kell a szolgáltatói célok elérése, vagy a működési követelmények megvalósulása céljából szükségtelen, mellékes rádiófrekvenciás expozíciót, feltéve, hogy szerény kiadásokkal, könnyen elérhető.” Annak hangsúlyozása miatt, hogy az expozíció csökkentése “szerény költséggel” történjen a várható egészségügyi haszon és költség-haszon elemzés bizonyítása nélkül, egyfajta óvatos elkerülésként (prudent avoidance) jellemezhető ez az irányelv, nem pedig elővigyázatossági elvként (precautionary principle), ahogyan azt az Európa Bizottság körvonalazta.

Segíthetnek a lakossági aggodalmak megválaszolásánál más, az elővigyázatossági megközelítésekhez (precautionary approaches) nem kapcsolódó intézkedések, amelyek jellemzően új elektromos létesítmények indítványozásakor merülnek fel. Ezek magukba foglalhatják a közösségi hozzájárulást vagy a részvételt az olyan döntéshozataloknál, mint pl. elektromos vezetékek, villamos alállomások vagy rádiófrekvenciás sugárzók létesítése. Továbbá az egyének bármilyen megoldást választhatnak, amit a helyzetükben és a körülményeik között célravezetőnek éreznek. Ilyen cselekedet lehet az ágy melletti elektromos készülék áthelyezése, mint például az ébresztőórás rádióké, vagy a gyerek ágyának áthelyezése a hálószoba alacsonyabb mágneses terű részébe. Az elektromos melegítő takarók kikapcsolása ágyba fekvés előtt szintén egy lehetőség lehet. Hosszas mobiltelefon beszélgetéseket folytató személyek fülhallgató-mikrofon készletet (headset) (szabad kezes készletet) használhatnak, és ezáltal távol tarthatják a mobiltelefonjukat a testüktől. Ilyen megoldásokat egészségügyi alapon nem ajánlhatnának a nemzeti hatóságok, de a saját veszélyérzetétől függően megfelelő lehet egyes személyek számára.


Revízió: 2004-08-31

Valid HTML 4.01 Transitional