| [Előző] [Fel] [Következő] |
WHO Ténylap No. 193
átdolgozva és frissítve: 2011. június
A mobiltelefonok, vagy más néven rádiótelefonok napjainkban a telekommunikáció szerves részét képezik. Számos országban a lakosság több mint a fele használ mobiltelefont, és ez az arány gyorsan növekszik. 2009 végére világszerte mintegy 4,6 milliárd fő rendelkezett mobiltelefon előfizetéssel. A Föld egyes részein a mobiltelefon a legmegbízhatóbb, vagy éppen az egyetlen elérhető telefon.
A nagyszámú felhasználó miatt rendkívül fontos a lehetséges egészségügyi hatások vizsgálata, tanulmányozása és megfigyelése.
A mobiltelefonok rádióhullámok segítségével kommunikálnak fix antennák hálózatán, az ún. bázisállomásokon keresztül. A rádiófrekvenciás hullámok tulajdonképpen elektromágneses terek, melyek az ionizáló sugárzással ellentétben (mint pl. a röntgen, vagy gamma sugarak) a kémiai kötéseket nem szakítják fel, és ionizációra sem képesek az emberi szervezetben.
A mobiltelefonok kis teljesítményű rádiófrekvenciás sugárzók, amelyek a 450-2700 MHz-es frekvenciatartományban üzemelnek 0,1-2 W közötti csúcsteljesítménnyel. A kézi készülék kizárólag akkor sugároz, ha be van kapcsolva. A kisugárzott teljesítmény (és ezáltal a személyt érő rádiófrekvenciás sugárzás) a készüléktől való távolsággal rohamosan csökken. Azt a személyt, aki a telefont a testétől 30-40 cm-re használja (pl. SMS írásra, internetezésre, vagy kihangosított állapotban telefonálásra) jelentősen kisebb sugárzás éri, mint azt, aki a fejéhez közel tartja. A kezek szabad használatát lehetővé tévő eszközök (pl. kihangosító) alkalmazásán túlmenően, amelyek a telefont a fejtől és a testtől távolabb tartják hívás közben, az expozíció csökkenthető a hívások számának és hosszának mérséklésével. A telefont jó vételi helyen (megfelelő térerősség) használva az expozíció tovább csökkenhet, mivel ilyenkor a készülék kisebb teljesítménnyel sugározhat. A kereskedelemben kapható sugárzást csökkentő eszközök azonban nem nyújtanak hatékony védelmet. A mobiltelefon használatát gyakorta megtiltják a kórházakban és a repülőgépeken, mivel a rádiófrekvenciás jelek megzavarhatják az egészségügyi berendezések és a navigációs eszközök működését.
Az elmúlt két évtizedben számos tanulmány készült arra vonatkozóan, hogy a mobiltelefonok jelentenek-e potenciális egészségügyi kockázatot. Mindeddig azonban semmilyen káros hatást nem mutattak ki, amit a mobiltelefon-használat okozna.
A rádiófrekvenciás sugárzás és az emberi test közötti kölcsönhatás fő mechanizmusa a szövetek melegítése. A mobiltelefonok által használt frekvenciákon a teljesítmény legnagyobb része a bőrben és az egyéb felsőbb szövetekben nyelődik el, így az agyban vagy a belső testrészekben okozott hőmérsékletemelkedés elhanyagolható.
Több tanulmány is vizsgálta önkénteseken a rádiófrekvenciás sugárzás hatását az agyi elektromos tevékenységre, a tanulási funkciókra, az alvásra, a szívritmusra és a vérnyomásra. A kutatások eddig semmilyen egyértelmű bizonyítékot nem találtak arra vonatkozóan, hogy a hőmérsékletemelkedést okozó szint alatti rádiófrekvenciás sugárzás az egészségre káros hatással lenne. A kutatások nem erősítettek meg ok-okozati összefüggést az elektromágneses expozíció és a betegek által saját magukon észlelt tünetek, vagy az elektromágneses túlérzékenység között.
A rádiófrekvenciás expozíció hosszú távú potenciális kockázatára vonatkozó epidemiológiai kutatások leginkább arra keresik a választ, hogy van-e összefüggés az agydaganat és a mobiltelefon-használat között. Mivel számos rákos megbetegedés csak évekkel a betegséget kiváltó ok után diagnosztizálható, továbbá a mobiltelefon használat a ’90-es évek elejéig csak kevéssé terjedt el, így jelenleg az epidemiológiai kutatások csak azokat a rákos megbetegedéseket tudják értékelni, amelyek rövidebb időn belül következtek be. Mindemellett az állatkísérletek eredményei azt mutatják, hogy a rádiófrekvenciás terek hosszú távú expozíciója nem növeli a rák kialakulásának kockázatát.
Több nagyobb nemzetközi kutatás történt és van jelenleg is folyamatban (eset-kontroll és kohorsz tanulmányok,) amelyek már meglévő betegségeket vizsgálnak felnőtt emberekben. Az eddigi legnagyobb, felnőttekre irányuló retrospektív eset-kontroll tanulmány, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) által koordinált INTERPHONE azért jött létre, hogy megvizsgálja, van-e összefüggés a fej-nyaki daganatos megbetegedések és a mobiltelefon-használat között. Az eredmények 13 résztvevő ország adatainak nemzetközi elemzését követően azt mutatták, hogy több mint tíz éves mobiltelefon-használatot követően sem növekszik a glióma és a meningióma kockázata. Vannak arra utaló jelek, hogy az összes használati órát tekintve a saját bevallásuk szerint legaktívabb használók felső 10 %-a esetében a glióma kockázata nagyobb, azonban nincs egyértelmű összefüggés a hosszabb mobiltelefon-használati idő és a kockázat növekedése között. A kutatók azon az állásponton vannak, hogy a hibák és a bevallási pontatlanságok csökkentik a következtetések szilárdságát és akadályozzák az ok-okozati magyarázatokat. Ezen adatok alapján az IARC a rádiófrekvenciás elektromágneses teret „lehetséges emberi rákkeltő” kategóriába sorolta (2B), amely kategória akkor használatos, ha az okozati összefüggés hitelesnek tekinthető, de a véletlen, a hiba vagy egyéb zavart okozó tényezők nem zárhatók ki teljes bizonyossággal. Bár az agydaganat megnövekedett kockázatát nem lehet bizonyosan megállapítani, az egyre növekvő mobiltelefon-használat és a 15 évnél hosszabb mobiltelefon-használatra vonatkozó adatok hiánya megköveteli a jövőbeni kutatásokat az agydaganat kockázata és a felhasználás tekintetében. Különösen a fiatalok körében egyre népszerűbb mobiltelefon-használat, és az ezáltal potenciálisan hosszabb élettartam expozíció miatt a WHO támogatja a további kutatásokat e csoportokon. Számos, a gyerekek és a kamaszok egészségére vonatkozó vizsgálat jelenleg is folyamatban van.
A rádiófrekvenciás expozíciós határértékeket a mobiltelefon-használatra vonatkozóan SAR (Specific Absorption Rate – fajlagosan elnyelt teljesítmény) értékkel jellemzik, amely a test egységnyi tömegében elnyelt rádiófrekvenciás teljesítmény. Jelenleg két nemzetközi szervezet adott ki expozíciós ajánlásokat a munkavállalókra és a lakosságra, kivéve azon betegeket, akik a diagnózis vagy a terápia valamely szakaszában vannak. Ezek az irányelvek a jelenleg elérhető tudományos bizonyítékok részletes értékelésével kerültek kialakításra.
A lakossági és a kormányzati aggodalmakra reagálva a WHO 1996-ban létrehozta a Nemzetközi Elektromágneses Terek (EMF) Projektet, amelynek feladata az EM terek káros egészségi hatására irányuló tudományos bizonyítékok értékelése. A WHO 2012-ig elvégez egy hivatalos kockázatértékelést az RF terek általi expozíció okozta egészségügyi kockázatokra vonatkozóan. Eközben – ahogy korábban említettük – a WHO egyik szakosított szervezete, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) 2011 májusában felmérte a mobiltelefonoktól származó RF terek rákkeltő képességét.
A WHO a kutatási programjának keretében meghatározza és segíti az RF terekre és az egészségügyre vonatkozó kutatási prioritásokat a tudományos ismeretek hiányának csökkentése érdekében.
A WHO lakossági tájékoztató anyagokat dolgoz ki, valamint szorgalmazza a párbeszédet a kutatók, a kormányzat, az ipar és a lakosság között, hogy növelje az ismeretek szintjét mobiltelefonok lehetséges egészségügyi kockázatairól.