| [Előző] [Fel] [Következő] |
Napjaink korszerű, mozgékony telefonösszeköttetését a rádiófrekvenciás jelek közvetítésével működő rádiótelefon berendezések teszik lehetővé. A rádiótelefon rendszerek két részből állnak: bázisállomásokból és a felhasználói kézi készülékekből: a mobiltelefonokból.
A bázisállomások szabadban telepített kisteljesítményű rádióadók, amelyek egy adott körzetet látnak el rádiótelefon összeköttetéssel. A hazai rádiótelefon szolgáltatás fejlődése eredményeképpen a bázisállomások által ellátott körzetek mára szinte az egész országot lefedik.
A rádiótelefon szolgáltatáshoz a bázisállomásokat utak mentén vagy lakott területek közelében kell elhelyezni, különösen a nagyvárosokban, ahol a felhasználók száma és a beépítettség is nagyobb.
A bázisállomások a rádiófrekvenciás jeleket antennákon keresztül sugározzák ki. Az antennákat magasan, a földfelszíntől 15-70 m magasan helyezik el, hogy a rádiófrekvenciás jelek szabadon tudják elérni a kívánt körzetet. Az antennákat az erre a célra épített toronyra, épület tetejére, esetenként épület oldalára telepítik. A bázisállomásoknál használt antennák a sugárzást irányítottan bocsátják ki.
A bázisállomástól a környezetbe függőleges, téglatest alakú sugárzókból jut ki a rádiófrekvenciás jel, melynek fő sugárnyalábja általában vízszintesen 60-120o-os, függőlegesen 6-15o-os nyílásszöggel, általában 5-10o-os döntési szögben lefelé hagyja el a sugárzót. Ebből adódik, hogy közvetlenül az antenna alatti területeken a sugárzás mértéke rendkívül csekély.
A rádiófrekvenciás sugárzás ún. nem-ionizáló sugárzás, amelynek fizikai jellemzői és egészségügyi hatásai jelentősen különböznek az ionizáló sugárzásokétól.
A rádiófrekvenciás sugárzás intenzitása levegőben a távolsággal négyzetesen csökken.
Már a tervezés során elérhető, hogy a bázisállomások sugárvédelmi és környezetvédelmi szempontoknak is megfeleljenek. A telepítéskor és üzemeltetés során egyaránt figyelembe kell venni az egészségügyi határértékeket, melyek igen alapos kutatásokra és szakértői egyeztetésekre épülnek. A bázisállomások telepítési helyének kiválasztása egészségügyi intézmények területén és különös figyelmet igényel, mivel az orvosi berendezések biztonságos üzemelése érdekében egyedi előírások is vannak.
A vonatkozó rendeletben (32/2000. (XI.16.) EüM. rendelet) szabályozott, és ezért kötelező érvényű magyar határérték lakosság esetében 10 µW/cm2 teljesítménysűrűséget enged meg a rádiótelefon bázisállomások mindegyik üzemi frekvenciáján (450, 900 és 1800 MHz-en).
Az eddigi mérési tapasztalatok azt mutatják, hogy hazánkban az előírásoknak megfelelően telepített rádiótelefon bázisállomások szinte kivétel nélkül kielégítik a hazai – nemzetközi ajánlásoknál sokkal szigorúbb – sugárvédelmi előírásokat. A bázisállomások környezetében mért rádiófrekvenciás sugárzás intenzitása – egy-egy kivételtől eltekintve – nagyságrenddel a megengedhető határérték alatt van. A rádiófrekvenciás sugárzás csak a házak oldalfalára, vagy 20-30 m-en belül lakott térrel azonos magasságban telepített antennák esetén, a közvetlenül érintett lakásban/szobában közelítheti, vagy haladhatja meg a lakosságra engedélyezett expozíció mértékét. Ilyen esetekben az antenna sugárzási irányának módosításával, vagy megfelelően kialakított árnyékolással az expozíció csökkenthető.
A rádiótelefon bázisállomások építési engedélyezési eljárásában – 6 m-nél hosszabb antenna tartószerkezet esetén – a többször módosított 46/1997. (XII.29.) KTM rendelet egészségügyi szakhatóságként az illetékes ÁNTSZ Sugáregészségügyi Decentrumot jelöli meg. Az ÁNTSZ Decentrum szakhatósági hozzájárulása a tervezés és az üzembe helyezés alkalmával egyaránt szükséges. Az engedélyező hatóság az illetékes önkormányzat jegyzője.
A sugárvédelem oldaláról 2003. április 1-től a rádiófrekvenciás engedélyezési eljárás során Intézetünk az illetékes a többször módosított 2/2001. (I. 31.) MeHVM rendelet szerint. Ebben az esetben az engedélyező hatóság a Hírközlési Felügyelet (HIF).
Az idézett rendelet szerint, amennyiben a telepítés, lakó-, vegyes, kereskedelmi, szolgáltató, vagy üdülőterületen történik és a sugárzás intenzitása egy adott irányban (az egy irányba sugárzó összes antennából együttesen) meghaladja a 400 W ERP-t (ún. effektív kisugárzott teljesítmény), akkor a szolgáltatónak az OKK-OSSKI-tól méréseken alapuló Sugárvédelmi Szakvéleményt kell beszereznie.
A bázisállomást telepítő céggel kötött szerződésben az itt vázolt rendeleti előírásoktól függetlenül kiköthető, hogy az üzembe helyezéskor a szolgáltató, vagy annak képviselője a bázisállomás környezetét helyszíni mérésekkel ellenőriztesse.
A szolgáltatóval történő szerződéskötés esetében érdemes odafigyelni arra, hogy a telepítés a rendeletnek megfelel-e, és amenynnyiben szükséges, a vizsgálatok megtörténtek-e? Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az egy irányba sugárzó antennák sugár intenzitásának összegezett értékéről jelenleg Intézetünk nem rendelkezik megnyugtató információkkal.
Intézetünk, amennyiben ez szükséges, felkérésre a szolgáltató cégtől kapott információk alapján, a várható expozíció nagyságára vonatkozóan előzetes számításokat (Sugárvédelmi Tervbírálatot) is készít.
Összefoglalva megállapítható, hogy az engedélyezési eljárásoknak megfelelően telepített bázisállomások környezetében a lakosságot érő rádiófrekvenciás sugárzás intenzitása alacsony, a helyszínek túlnyomó többségében két-három nagyságrenddel az egészségügyi határérték alatt van. Ezért, a rendeletek előírásának betartása esetén, a rádiótelefon bázisállomásokból származó rádiófrekvenciás sugárzás egészségkárosító hatásaival nem kell számolni.
Budapest, 2003. szeptember.