| [Előző] [Fel] [Következő] |
Napjaink korszerû, mozgékony telefonösszeköttetését rádiófrekvenciák közvetítésével működő rádiótelefon berendezések teszik lehetõvé. A rádiótelefon rendszerek két részből állnak: bázis-állomásokból és a felhasználói kézikészülékekbõl. A bázisállomások szabadban telepített kisteljesítményű rádióadók, amelyek egy adott körzetet látnak el rádiótelefon összeköttetéssel. A hazai rádiótelefon szolgáltatás fejlõdése eredményeképpen a bázisállomások által ellátott körzetek mára szinte az egész országot lefedik.
A rádiótelefon szolgáltatáshoz a bázis-állomásokat utak mentén vagy lakott területek közelében kell elhelyezni, különösen a nagyvárosokban, ahol a felhasználók száma és a beépítettség is nagyobb. A bázisállomások a rádió-frekvenciákat antennákon keresztül sugározzák ki. Az antennákat magasan, a földfelszíntől 15-70 m magasan helyezik el, hogy a rádiófrekvenciák szabadon tudják ellátni a kívánt körzetet. Az antennákat, az erre a célra épített toronyra, épület tetejére, esetenként épület oldalára telepítik.
A bázisállomásoknál használt antennák a sugárzást irányítottan bocsájtják ki. A kisugárzott nyaláb különösen a függőleges irányban keskeny. A vízszintes nyalábszélességet és irányszöget az ellátandó körzet elhelyezkedése határozza meg. Az antenna függõleges irányítottságából adódóan közvetlenül az antenna alatti területeken a sugárzás nagysága rendkívül csekély. A sugárzókat elhagyó rádiófrekvencia teljesítménysűrűsége a távolsággal négyzetes arányban csökken. A rádiófrekvenciás sugárzás un. nem-ionizáló sugárzás, amelynek fizikai jellemzői és egészségügyi hatásai jelentősen különböznek az ionizáló sugárzásokétól.
Már a telepítéstervezés során elérhető, hogy a bázisállomások sugárvédelmi és környezetvédelmi szepontoknak is megfeleljenek. A bázisállomások telepítési helyének kiválasztása egészségügyi intézmények területén és gyermekintézmények közelében különös figyelmet igényel. Ilyenkor a szokásos engedélyeztetési eljárások során körültekintőbbnek kell lenni.
A telepítéskor és üzemeltetés közben egyaránt figyelembe kell venni a szabvány előírásokat, melyek igen alapos kutató és szakértői egyeztetésekre épülnek. A vonatkozó magyar szabvány (MSZ 16260-86), a rádiótelefon bázis-állomások mindegyik üzemi frekvenciáján (450, 900 és 1800 MHz-en), lakosság esetében 10 mikro-W/cm2 teljesítménysűrűséget enged meg.
Az eddigi mérési tapasztalatok azt mutatják, hogy a hazánkban telepített rádiótelefon bázisállomások kielégítik a hazai – a nemzetközi ajánlásoknál sokkal szigorúbb – sugárvédelmi előírásokat. A bázisállomások környezetében mért rádiófrekvenciás sugárzás intenzitása – egy-egy kivételtől eltekintve – nagyságrenddel a megengedhető határérték alatt van. A rádiófrekvenciás sugárzás csak a házak oldalfalára telepített antennák esetén, a közvetlenül érintett lakásban közelítheti, vagy haladhatja meg a lakosságra engedélyezett expozíció mértékét. Ilyen esetekben az antenna sugárzási irányának módosításával, vagy megfelelően kialakított árnyékolással az expozíció lecsökkenthető.
A bázisállomások telepítését – hatósági előírás esetén – az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szakintézete, az Országos Közegészségügyi Központ (OKK) Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézete (OSSKI) által készített, sugáregészségügyi tervbírálat előzi meg. Ennek során Intézetünk, a hazai szabvány, az MSZ 16260-86 előírásai szerint, megvizsgálja a telepítés helyének környezeti adottságait, a beépítettségét és azokat a korlátozó tényezőket, amelyet a bázisállomás telepítésekor figyelembe kell venni. Indokolt esetben a telepítő vállalat a terveit megváltoztatja és pl. az antenna áthelyezésével, a szükséges módosítást elvégzi. Amennyiben a tervbírálat, vagy az egyik hatóság előírja, illetve a bázis-állomást telepítő vállalattal szerződő fél szerződésében kiköti, az üzembehelyezéskor Intézetünk a bázisállomás környezetét helyszíni mérésekkel is ellenőrzi és erről szakvéleményt készít a sugáregészségügyi hatóságoknak.
Összefoglalva megállapítható, hogy a bázisállomások környezetében, a lakosságot, illetve az ott dolgozókat érő rádió-frekvenciás sugárzás intenzitása, általában két-három nagyságrenddel a szabványban rögzített megengedhető határérték alatt van. Ezért a szabvány előírásának betartása esetén, a rádiótelefon bázisállomásokból származó rádiófrekvenciás sugárzás egészségkárosító hatásaival nem kell számolni.
Budapest, 1998. november