„M-LKSO-09: Környezeti radioaeroszol összes béta aktivitáskoncentrációjának meghatározása”
című akkreditált vizsgálat
A vizsgálandó környezeti elem/eszköz/anyag:
szabadtéri levegő
A vizsgált jellemző megnevezése:
aeroszol összes béta-aktivitáskoncentrációja
A vizsgálat ismertetése:
A légköri radioaktivitást kétféle módon jellemezhetjük. A levegőben mérsékelt légáramlás mellett nem ülepedő szilárd és cseppfolyós részecskék (aeroszolok) aktivitás-koncentrációjával [Bq/m3] és az egységnyi felületre kiülepedő radioaktív izotópok (radioizotópok) koncentrációjával [Bq/m2].
A levegőben levő radioizotópok lehetnek természetes eredetűek vagy mesterséges forrásból származók. Az utóbbihoz a nukleáris fegyverkísérletek és balesetek, illetve radioaktív anyagot kezelő létesítmények normál üzemű kibocsátásai tartoznak. A természetes sugárzás forrása pedig a levegőbe jutó földkérgi eredetű, illetve a magaslégkörben keletkező kozmikus radioaktív izotópok és azok bomlástermékei.
A radioizotópok rendszerint aeroszol részecskék (mérsékelt légáramlás mellett nem ülepedő szilárd, vagy cseppfolyós részecskék) felületéhez kötődve vannak jelen a levegőben, amelyek a belélegzést követően kitapadhatnak a légutak falára besugarazva a tüdőt.
Az aeroszolhoz kötött radioizotópok koncentrációját a szűrőközeg (filter) által felfogott részecskék mért összes béta-aktivitásával [Bq] jellemezzük, amit a mintavétel során, a filteren átszívott levegő térfogatára [m3] vonatkoztatunk, és az eredményt mBq/m3 egységben határozzuk meg.
Az aeroszolok aktivitás-koncentrációjának folyamatos monitorozása azért fontos, mert egy esetleges nukleáris baleset következtében, vagy egy rendkívüli (nem normál üzemi) kibocsátás esetén a környezetbe jutó radioaktív anyagok a levegő közvetítésével juthatnak el leghamarabb a kibocsátás helyszínétől távolabbi területekre, továbbá a lakosságot érő belső sugárterhelés döntő hányadát is a levegőből belélegzett természetes radioizotópok okozzák.
