| [Előző] [Fel] [Következő] |
Ötven esztendő igen hosszú idő nem csak az ember, de egy intézet életében is. Valóban, fél évszázadra már érdemes visszatekinteni: honnan indultunk, hol tartunk s hogyan tovább?
50 év eredményeinek értékelése egy olyan erőforrást jelenthet mindannyiunknak, az Intézet „MEGFOGYVA BÁR, DE TÖRVE NEM” megmaradt kollektívájának, amiből jogosan és büszkén meríthetünk további feladataink ellátásához.
Főképpen erre a visszatekintésre és összefoglaló értékelésre szolgál az a jubileumi kiadvány is, amelyet minden kedves vendégünknek, egykori és jelenlegi dolgozónknak örömmel adunk ma át ebben a teremben. Jóllehet, külsőségeiben szerény ez a könyv, de annál nagyobb figyelmet fordítottunk a tartalom sokrétűségére és teljességére. Az egyes alfejezeteket és visszaemlékezéseket jelenlegi vagy korábbi munkatársaimmal két hónap alatt írtuk meg. Négy szerkesztőtársammal együtt igyekeztünk úgy összeállítani, hogy mindenkinek – aki közreműködött valamilyen szinten eredményeink elérésében – örömöt adjon ez a könyv. Kérem, fogadják olyan szeretettel, amilyennel mi harmincketten összeállítottuk.
Az Intézet alapítását (mint több országban is, az ötvenes évek elején-közepén) az atombomba hatásainak megismerése, elemzése, és a kiújuló hidegháborús légkörben a sugárhatások elleni védekezési módszerek és gyógyszeres eljárások kutatásának igénye tette szükségessé.
Az Intézetet a Kormány 1954. évi határozata értelmében az Egészségügyi Minisztérium a Honvédelmi Minisztérium közreműködésével alapította 1957. január 1-jén Központi Sugárbiológiai Kutató Intézet néven. Az Intézet székhelyéül a Törley József pezsgőgyáros megbízásából ifj. Ray Rezső által Budafok központjában 1901-1904 között felépített Kastélyt jelölték ki. Az 1945-ben államosított, majd tíz éven át honvédségi raktárként hasznosított épületet a Honvédelmi Minisztérium 1956-ban bocsátotta az EüM részére. Közel fél évet vett igénybe a részben lepusztult rezidencia helyiségeinek laboratóriumokká adaptálása.
Első igazgatónk, Dr. Várterész Vilmos az Intézet alapvető feladatául jelölte meg, hogy "tanulmányozza azokat a sugárbetegségeket (atombetegségeket) és gyógyításukat, amelyek az atomenergia békés és hadi célokra való felhasználása, valamint a radioaktív izotópok egyre kiterjedtebb alkalmazása folytán egyes személyeken vagy embercsoportokon előállhatnak".
A Gyógyszertani Osztályunk – az Intézet megalapításától 50 éven át, 2006. végéig - a Honvédelmi Minisztérium támogatásával és felügyelete alatt, az OSSKI vezetésének szakmai irányításával működött. Ezen Farmakológiai Osztály első vezetője, Intézetünk egyik alapító tagja MA ITT ünnepel velünk! Tudomásom szerint ő az egyedüli az OSSKI alapító tagjai közül, aki – mindannyiunk örömére vállalta – hogy jelenlétével megtiszteli ünnepünket. Kérem, köszöntsük egy rövid, de lelkes tapssal Sztanyik B. László professzort, aki közel negyedszázadon át vezette, fejlesztette és képviselte Intézetünket !!!
A Kormány határozata alapján, az egészségügyi miniszter 1959. január 1-jével az Intézet nevét a francia atomtudós és békeharcos tiszteletére "Frédéric Joliot-Curie" Központi Sugárbiológiai Kutató Intézetre változtatta, majd a nemzetközi légkör enyhülése és a sugáregészségügyi feladatok megjelenése kapcsán 1963-tól Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetre (OSSKI) módosította.
A hatvanas években az Intézetben (rendszeresen hétvégeken is folytatott) kísérletek sok alapvető, nemzetközi szintű, sugárbiológiai eredményt hoztak az őssejtek, a fehérjék és a nukleinsavak sugárérzékenysége, valamint a sugárvédő vegyületek kutatása területén. A kezdetben vezető szerepet játszó farmakológiai kutatások mellett különleges új szakterületek alakultak ki - így a sugárbiokémia, sugárhematológia, sugárimmunológia, és a radiotoxikológia. Ezen szakterületeken szerzett új eredmények alapján tudott intézetünk bekapcsolódni a nemzetközi kutatásokba, a gátló politikai tényezők és gazdasági nehézségek ellenére.
A nemzetközi nagypolitika változása, az 1963-as atomsorompó egyezmény több állam által történő elfogadása módosította intézetünk feladatkörét is. Így előtérbe kerültek az atomenergia békés felhasználását célzó kutatások. Ezek egyike volt az izotópok orvosbiológiai alkalmazásának megindulása. Intézetünk e területen az ország első intézményévé vált, amely már nemcsak kutatott, hanem izotópos kórjelző készítményeket előállított, sőt illetékes intézményeken keresztül még forgalmazhatott is. E készítmények előállítása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy hazánkban igen hamar beindulhatott az ún. nukleáris medicina. Az ezt segítő szervezet (a Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság) is Intézetünkben alakult meg. Így vált az Intézet az ilyen irányú tevékenység országos központjává.
Természetesen az atomenergia békés felhasználásának igénye az ipari és mezőgazdasági területeket is elérte. E felhasználásokat, azok biztonságos megtervezését és kivitelezését szintén segítettük. Közben kialakult a sugáralkalmazás számos új területe. Így a sugársterilizálás, mint a legjobb csírátlanítási módszer elterjedése megteremtette a sugármikrobiológiát. Intézetünk e téren is vezető szerepet töltött be hazánkban.
Az ionizáló sugárzásnak a szervezet ellenállóképességét csökkentő hatását felismerve lehetővé vált az ún. természetes ellenállóképesség behatóbb vizsgálata. Alapvető immunológiai felismerések mellett az ionizáló sugárzás felhasználása olyan készítmény előállítását tette lehetővé, mely alkalmasnak mutatkozott a sugár- és az immunkárosodás kivédésére. Az ionizáló sugárzás hatásainak tanulmányozása vezetett el a szervezet új védekező rendszerének (az epesavak felületaktív hatásán alapuló ún. fiziko-kémiai védelem) felismeréséhez. Intézetünkben indultak meg először a daganatok összetett (sugár, gyógyszer, hő, immun) kezelésével kapcsolatos molekuláris biológiai szintű vizsgálatok, melyek nemzetközi érdeklődést váltottak ki.
Az atomerőmű tervezése és építése pedig újabb szakmai és szakmapolitikai feladatokkal bővítette Intézetünk tevékenységi körét. Így igen korán bekapcsolódtunk a tervezés, kivitelezés és működtetés adta gondok megoldásába, segítettük a kormányzat ilyen irányú tevékenységét tervbírálatokkal, alapszint felméréssel, a Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszer (HAKSER) éves jelentéseinek közzétételével, szakértői véleményekkel, szakmai állásfoglalásokkal, ajánlásokkal és rendelet-tervezetekkel. Ezek a munkák kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy az atomenergia gyorsan belépett a hazai energiaellátásba, környezetkímélően tiszta és biztonságos energiaforrásként. Ez természetesen együtt járt a sugáregészségügy gyors fejlődésével, amelynek Intézetünk lett a központja.
Ez megmutatkozott a csernobili baleset kapcsán kialakult helyzetben, amelyben munkatársaink jelentős környezet- és lakosság-monitorozási, szakvéleményezési és egészségügyi felvilágosítási feladatokat vállalva, Intézetünk maximálisan helytállt. Ezáltal hazai szakmai és társadalmi körökben ismertebbé, nemzetközileg pedig elismertebbé váltunk. Az 1986 májusában Intézetünkbe látogató osztrák környezetvédelmi miniszter és német egészségügyi államtitkár egyaránt úgy nyilatkozott, hogy részükre az OSSKI által adott, a környezeti sugáregészségügyi helyzetre vonatkozó értékelés megalapozott és nemzetközi elismerésre méltó.
A nyolcvanas években új feladatot jelentett a nem-ionizáló sugárzások vizsgálata, mert a távközlés új módszerei, a távvezetékek, adóállomások és mozgó távbeszélők – mint potenciális sugárorrások - gyors elterjedése hazánkban is társadalmi nyugtalanságot keltett. Az ionizáló és nem-ionizáló sugárhatások tudományos igényű vizsgálatával, a vonatkozó szabályozások előkészítésével és kidolgozásával, valamint a társadalom széles körű tájékoztatásával Intézetünk a sugáregészségügy terén az egészségügyi tárca egyetlen országos feladatköröket ellátó, nemzetközileg is jegyzett központjává vált.
Intézetünk bekapcsolódása az oktatásba és a hazai, valamint a nemzetközi regionális továbbképzésbe nagyon sokat segített abban, hogy ma hazánk a sugáregészségügy, sugárbiológia, az izotópdiagnosztika és a sugárvédelem területén nemzetközi mércével mérve is igen magas szinten áll. Munkatársaink nagy nemzetközi szervezetek, így a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, az Egészségügyi Világszervezet, a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság munkatársai és szakértői, illetve a Nemzetközi Sugárkórtani Társaság, az Európai Sugárbiológiai Társaság és az Európai Nukleáris Orvostani Társaság vezető tisztségviselői lettek.
Intézetünk nemzetközi elismerését és tekintélyét jelzi, hogy a 60-as évek végétől számos vendégkutatói és sugárbiológiai vendégprofesszori meghívást kaptunk a legfejlettebb országokba, és több mint száz külföldi szakember kérte, fogadjuk Intézetünkben továbbképzésre. Munkatársainkat immár négy évtizede foglalkoztatja – ENSZ alkalmazottként több éves munkaszerződéssel, illetve rövid szakértői kiküldetések formájában – a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. Ezen utóbbi létrejöttének 50. évfordulóját ez év május közepén közösen ünnepeltük az Országos Atomenergia Hivatal jubileumi rendezvényén.
Az 1948-ban megalakult Egészségügyi Világszervezet alkalmazottai és szakértői között is megtalálhatók az OSSKI korábbi és jelenlegi munkatársai. Megtiszteltetésnek tekintjük, hogy 2004 októberétől az Egészségügyi Világszervezet ötödik magyarországi Együttműködő Központjává léptünk elő. Intézetünk a sugárorvostan, valamint a nem-ionizáló sugárzások kutatása és alkalmazásának biztonsága terén lát el hazai és nemzetközi regionális koordináló szerepkört.
Őszintén reméljük, hogy az Egészségügyi Minisztérium és a többi főhatóság az elkövetkezendő évtizedekben is szándékozik és képes lesz támogatni a lakosság sugáregészségügyi biztonságának európai szintű szavatolására hivatott sugárbiológiai és sugáregészségügyi szakintézménye nagyszámú állami feladatának ellátását. Az egészségügyi és a pénzügyminiszter által 2007 januárjában aláírt Alapító Okirat értelmében az OSSKI állami feladatai 14-féle alaptevékenységre és 9-féle további szakmai tevékenységre terjednek ki.
Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy az Intézet 50 év alatt sok nemzetközileg is elismert tudományos eredményt mondhat magáénak – amelyet 2226 publikációban tett közzé. Mint az egészségügyi tárca egyetlen országos szakintézménye meghatározó szerepet játszott és játszik a hazai sugáregészségügy korszerű szerkezetének kialakításában és működésének fenntartásában. Ezért Intézetünk eddigi tevékenységét - egyedülálló félévszázados hazai sugárbiológiai és sugáregészségügyi elméleti és gyakorlati tapasztalatai alapján - hasznosnak és társadalmilag fontosnak mondhatjuk. A többszöri átszervezés és az ezzel járó sok nehézség ellenére változatlanul úgy érezzük, hogy teljesíteni tudjuk hazánk sugárbiológiai és sugáregészségügyi háttér szakintézményének és e szakterület nemzetközi tudományos képviseletének feladatait.
Végezetül hadd idézzem Dr. Köteles György professzort – aki az Intézetben 26 éven át töltött be kiemelt vezetői funkciókat igh. majd ig-ként. A jubileumi kiadványunk 7. oldalán lévő Visszaemlékezés-ben Köteles professzor így fogalmaz „… egy ilyen témakörű szakmai intézetre a XXI. Században is szükség, és talán egyre nagyobb szükség van nukleáris programunk fejlesztésének elengedhetetlensége, annak hazai biztonsága és nemzetközi kívánalmai miatt”.
Ehhez a munkához – sokak számára hívatáshoz - kívánok minden aktív munkatársamnak sok energiát, a pénzügyi helyzetünk stabilitásának kialakulásához pedig türelmes kitartást, és – ami a legfontosabb - Mindannyiunknak jó egészséget!