| [Előző] [Fel] [Következő] |
Szerkesztők: prof. dr. Köteles György, dr. Varga József
az MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Tudományos Bizottság tagjai
Kiadó: MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Tudományos Bizottság
A kötet kiadását támogatta:
Mecsekérc Zrt.
Mecsek OKO Környezetvédelmi Zrt.
Bányaegészségügy-Bányabiztonság Alapítvány
Készüli: Innova-Print Kft.
ISBN 978-963-06-3116-7
A hazai uránbányászat kezdete a II. világháború utáni atomfegyverkezéssel összefüggő hasadóanyagok iránti fokozódó igényekhez kapcsolódott. A földtani kutatások Magyar-Szovjet Kutató Expedició keretében 1954-ben kezdődtek, majd 1955-ben Bauxitbánya Vállalat néven hozták létre a kutatás és termelés szervezetét. A gazdálkodó szervezet 1956-ban Pécsi Uránbánya Vállalattá, majd 1963-ban Mecseki Ércbányászati Vállalattá alakult. Az uránérc kiszállítás a Szovjetunióba 1958-ban kezdődött.
1956-ban megkezdték az Üzemegészségügyi Szolgálat megszervezését és 1957-ben már 3-4 üzemorvost is alkalmaztak. 1958 évtől a vállalat kihelyezett közegészségügyi felügyeletet kapott.
1957-ben - a bányászat irányításában résztvevő szovjet szakértők útmutatásai alapján - elkezdték a sugárvédelmi méréseket, majd létrehozták a sugárvédelmi szolgálatot.
1957-ben hatályba lépett az uránbányászatban a sugárveszély elhárítását és a sugárvédelmi szolgálat munkáját szabályozó 1109/57 OBF sz. utasítás.
Az üzemi mérések eredményeiről és a sugárzás okozta megbetegedésekről, valamint a szakhatósági felügyelet tevékenységéről az orvos-szakma kevés információhoz jutott, lakossági tájlékoztató nem volt.
A hazai uránbányászatban foglalkoztatottak létszáma az 1956. évi közel 2 ezer főről 1969-re 8 ezer főre növekedett, majd 20 éven keresztül meghaladta a 7 ezer főt. Az uránbányászat több mint 40 éves működése alatt a foglalkoztatottak száma elérte az 50 ezret.
1989 évben a Minisztertanács az uránérc bányászat felhagyásáról döntött, majd a 2085/1997. (IV.3.) Korm. határozat 1997 december 31-el megszüntette az uránérc termelést.
Az MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Tudományos Bizottság - az 1977. évi megalakulását követően - felmérést végzett a hazai bányászat területén az egészségkárosító körülmények és az egészségügyi ellátás helyzetének megismerésére. A felmérés kiterjedt a Mecseki Ércbányászati Vállalat üzemeire, az uránbányák sajátos helyzetének feltárására is.
Az elvégzett részletes vizsgálatok alapján megállapították, hogy a föld alatti uránbányászok számos a bányászat területéről ismert egészségkockázat mellett a kvarc-por okozta szilikózisnak, valamint a természetes eredetű radioaktív izotópok, a radon és bomlástermékei belélegzésének is ki vannak téve. Ezen utóbbiak szerepe a „Berg Krankheit" előidézésében már néhány évtizede ismert és azóta - mindmáig - kiterjedt kutatások folynak a veszélyes expozíció mértékéről, a megbetegedések gyakoriságáról, a kockázat csökkentés lehetőségeiről és módjairól. Jellemző a folyamatos kutatásokra, hogy amikor 1979-ben a magyarországi uránbánya vezetése - a két évtizedes egészségügyi tapasztalatok alapján - jelezte a tüdődaganat halmozott előfordulását, s amikor hazai intézetek ezzel a súlyos egészségkárosodási problémával elkezdtek foglalkozni, akkor a radon expozícióra vonatkozó személyi dozimetria sehol a világon még nem létezett, a radonnal szembeni leghatékonyabb védekezés, a bánya-szellőztetés intenzitásának fokozásában nyilvánult meg.
Az uránbányászokon elvégzett részletes vizsgálatok hatásainak elemzése alapján a bizottság kezdeményezte a fokozott egészségkárosító körülményeknek kitett mecseki bányászok esetében a munkában eltöltött idő 3000 műszakban való maximálását. A Kormány az illetékes szervek felterjesztése alapján a 3387/1986. sz. határozatában intézkedett annak bevezetéséről, majd a 5/1987. (VII.22.) IpM-EüM-PM együttes rendelettel hatályba lépett a mecseki bányászatban foglalkoztatottak kereset kiegészítésének rendszere.
A további egészségromlás megelőzését célzó korlátozott idejű foglalkoztatás humánus intézkedés volt, de alapjaiban nem oldotta meg a radon-sugárzás egészségkárosító hatásának megszüntetését. A dolgozók cserélődése következtében - noha az expozíció a munkavédelmi megoldások (pl. szellőztetés) hatására a korábbiaknál már kisebb volt - megnőtt a daganatos megbetegedéssel potenciálisan sújtottak száma.
A mecseki uránérc bányászat megszüntetéséről rendelkező 2085/1997. (IV.3.) Korm. határozat nem foglalkozott a többszörös egészségkárosító hatásoknak kitett uránbányászok egészségi állapotának helyzetével, az állapotváltozás megfigyelésével, az összetett expozíció mértékétől függő követéses egészségi vizsgálatok rendszerének kialakításával.
A Németországban történt hasonló bányabezárási intézkedések információinak és módszertani anyagainak részleges ismeretében az MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Tudományos Bizottsága az 1997-1999 évekre vonatkozó munkaprogramjába beiktatta az uránbányák egészségkárosító hatásainak megismerését, a követés rendszerének kidolgozását.
Ennek a nemes célnak az eléréséhez a bizottság megnyerte az illetékes kormányzati szervek vezető tisztségviselőit és közreműködött a program előkészítésében és megvalósításában.
A bizottság kidolgozta a megvalósítás programját, részt vett a „Magyarországi uránérc bányászat megszüntetésének rekultivációs feladatai"-ról készített beruházási program „egészségügyi" fejezetének elkészítésében, (a programot a 2385/1997. (XI.26.) Korm. határozat hagyta jóvá), módszertani anyagokat dolgozott ki a vizsgálatok szakszerű elvégzéséhez.
A IKIM Miniszteri Biztosának kezdeményezésére - a bizottság bázisán - létrehozott Szakértői Bizottság ellenőrizte a megvalósítás tervszerűségét és tártai-miságát.
Összeállított dokumentáció tartalmazza az uránbányászok követéses egészségi vizsgálatára a bizottság által tett kezdeményezéseket, a vizsgálatok koordinálására és ellenőrzésére létrehozott Szakértői Bizottság tevékenységét, az elvégzett ún. alap-, és speciális szakvizsgálatokról készített jelentéseket, az illetékes kormányzati szervek részére átadott tájékoztatókat, valamint a vizsgálatok folytatása érdekében tett további kezdeményezéseket, és a 2005-2012. évben indokolt vizsgálatok programját.
A kötet összeállításának célja: az utókor számára bemutatni egy nemes, humanitárius kezdeményezés megvalósulását; tájékoztatás a közreműködők lelkes, elismerésre méltó tevékenységéről; ráirányítani a figyelmet arra, hogy a tudományos ismeretek bővülésével mindig együtt kell, hogy járjon a releváns intézkedés. A dokumentálással egyúttal érzékeltetni szeretnénk a témával később foglalkozni akaró fiatal generá-ció számára az ismeretlen területeken rejlő kutatási lehetőségeket.
Az elvégzett vizsgálatok ismertetése mellett meg kell említeni a Dél-Dunántúli Regionális Foglalkozás-egészségügyi Központ szakorvosai részéről megnyilvánult gondoskodást, amit az elvégzett vizsgálatok után a volt uránbányászok irányába tanúsítottak.
Az MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészégügyi Osztályközi Tudományos Bizottság 2003. március 26-i ülésén - a vizsgálatokban részt vett intézetek jelentési alapján - részletesen megvitatta az elért eredményeket és leszűrte a tapasztalatokat. A bizottság megállapította: az uránbányászok követéses egészségi vizsgálatának megszervezése azok eredményét figyelembe véve indokolt volt; a DDRFK bázisán létrehozott egészségügyi felügyeleti rendszer biztonságot jelent a volt uránbányászoknak, a rosszindulatú elváltozások időbeni felismerése és kezelése esetén az érintettek életesélye növelhető; a pozitív esetek követését a hosszú látencia idejű daganatos megbetegedések és a progrediáló jellegű szilikózis esetében meg kell oldani; az 1998-2002 közötti elvégzett vizsgálatok elsősorban a Pécs város és vonzáskörzetében élő volt uránbányászok számára nyújtottak lehetőséget a részvételre, a távolabb lakók bekapcsolását nem sikerült megoldani.
A bizottság kitűzött céljai között szerepelt, hogy a jelentős számban végzett vizsgálatok információinak felhasználásával az uránbányászat komplex egészségkárosító hatását a mortalitás adatinak elemzésével - különös tekintettel a tüdőrákban elhunytakra - számszerűsítse és összehasonlíthatóvá tegye hazai és nemzetközi vonatkozásban is. Ez a munka még nem zárult le és a szakértőket további feladatok megoldására kötelezi. Fontos lenne, hogy a követéses egészségi vizsgálatok tapasztalatai alapján rendelkezésre álló adatbázis és más hozzáférhető egészségügyi információk alapján az utókor számára készüljön egy - a retrospektív elemzések hibáit is bizonyára magán viselő - de az eddigi ismereteknél az uránbányászok egészségvédelméről, foglalkozási megbetegedéseiről többet nyújtó feldolgozás.
Az uránbánya egészségkárosító hatásainak jellegéből fakadóan ismert, hogy a bánya-rekultivációs program befejezéséig nem lehet és nem szabad a követéses vizsgálatok kérdését teljesen lezárni, ezért a megoldás lehetőségeinek biztosítása továbbra is indokolt.
Elismerés illeti a Mecsekérc Zrt, és Mecsek ÖKO Zrt vezetőit és munkatársait, akik partnerek voltak a bizottság kezdeményezésének megvalósításában és lehetővé tették a kötet kiadását.
A bizottságok és albizottságok vezetői köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik közreműködtek a több év óta végzett munka eredményes megvalósításában.
Budapest, 2007. október
MTA Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Tudományos Bizottság
