[Előző] [Fel] [Következő]

Természetes ellenállóképesség: az epesavak és endotoxinok szerepe



Természetes ellenállóképesség: epesavak és endotoxinok szerepe

Írta: prof. dr. Bertók Lóránd

Scientia Kiadó
Budapest, 2002., 105 p.

... minél többet és minél szélesebb
körben munkálkodhatok valaki,
annál nagyobb az ő igazi,
belső boldogsága"
(Széchenyi István)

Előszó


Amikor JUHÁSZ-NAGY SÁNDOR, az Országos Tudományos Kutatási Alap Élettudományok Szakkollégiumának akkori elnöke, e sorozat elindítója és szerkesztője, felkért a természetes ellenállóképesség kutatásában több évtized alatt elért eredményeink rövid megírására, é rthetően örömmel vállaltam a feladatot. Igenlő döntésem három gondolat eredménye volt. Az első az öröm, hogy az önkéntes gyarmatosításunk korában is van, aki fontosnak tartja és igyekszik is lehetővé tenni az anyanyelvünkön való közlést. A magyar nyelv ugyanis, meggyőződésem szerint, nemzeti létünk utolsó és egyetlen összetartó ereje. Ezért törekedtem e kis írásban is arra, hogy amit csak lehet és tudok, magyarul írjak! A második a megtiszteltetés ténye, hogy én lehetek egyike azoknak, akik erre lehetőséget kapnak. A harmadik az örömteli kényszer, hogy egyszer össze kell foglalni magyar nyelven az e területen 1960 óta végzett munkáink eredményeit, és ez nem is bizonyult könnyű feladatnak. Így elég nehezen, de megszületett ez a rövid összefoglaló mű, amely természetesen csak vázlata annak a sokirányú tevékenységnek, amelyet e hosszú idő alatt műhelyemben folytattam mindenkori munkatársaimmal a természetes ellenállóképesség, illetve ennek okait, élet- és kórtanát, ezen belül jelesül a bakteriális endotoxinok hatását megismerni óhajtó kutatómunkánk során.

Magam egyébként egyik keresztapám révén kerültem először kapcsolatba a természetes ellenállóképesség és általában a védettség kérdésével. Ő ugyanis, mint tartalékos tiszt, a második világháború után több éven át szovjet hadifogolytáborokban tevékenykedett tábori orvosként. Tőle hallottam arról, hogy a hadifoglyok között védőoltások ellenére is kitörtek olyan járványok, amelyek ellen békebeli körülmények között az oltások jól védtek. Köztudott volt, hogy a hadifoglyok táplálása mennyiségi és minőségi szempontból is elégtelen volt. Így már mint középiskolás arra a következtetésre jutottam, hogy a táplálkozásnak, feltehetően a fehérjeellátásnak szoros összefüggésben kell lennie a szervezet védekező rendszerével. Másik keresztapám mellett - aki kórboncnok volt - eltöltött "nyári gyakorlatok" tapasztalatai, a vele folytatott eszmecserék és első szakmai olvasmányaim pedig arról győztek meg, hogy a nyirokszervek és a belsőelváiasztású mirigyek működésének jelentős szerepe lehet a szervezet ellenállóképességében, így amikor egyetemi hallgatóként, majd fiatal kutatóként alkalmam nyílott rá, rögtön olyan kísérletekbe kezdtem, amelyektől a fenti kérdésekre választ reméltem. Mikor pedig kiderült, hogy a bélflóra ún. Gram-negatív taqiainak sejtfalában egy olyan anyag - a lipoposzacharid jellegű endotoxin - található, amely kórtani hálásai mellett a nyirokrendszer és a csontvelő fontos serkentőié, és így valószínűleg jelentős szerepet játszik a természetes ellenállóképesség fenntartásában, e felé az anyag felé fordult figyelmem.

A bakteriális endotoxinok sokszínű élet- és kórtani hatásai érthetővé tették az érdeklődést, amely iránta világszerte megnyilvánult. Ezt mutatják azok a nemzetközi rendezvények, amelyek az endotoxinok különböző hatásaival foglalkoztak. Hazánkban is kitűnő, nemzetközileg elismert iskolák, kutatócsoportok alakultak, amelyeknek tagjai közvetve vagy közvetlenül az endotoxinokkal kapcsolatos kérdéseket kutatták. Számos hazai rendezvényen hangzottak el egyre sűrűbben a bakteriális endotoxinokkal kapcsolatos előadások. Így előbb a Magyar Élettani Társaság, majd különösen a Magyar Mikrobiológiai Társaság és annak Immunológiai tagozata, később a Magyar Immunológiai Társaság vált az endotoxin kutatás eredményeinek bemutató helyévé. Emellett külön rendezvények, így a "budafoki összejövetelek", 1967, 1969, és az 1978-ban Budapesten rendezett IV. Európai Immunológiai Konferencia endotoxin rendezvényei, valamint az azt követő bábolnai, nemzetközi "Endotoxin nap", a Budapesten rendezett Nemzetközi Rákkongresszus (1986) és Nemzetközi Immunológus Kongresszus (1992) endotoxinokkal kapcsolatos ülései is segítették a hazai endotoxin kutatás fejlődését. Az 1997-ben Budapesten, SELYE JÁNOS születésének 90. évfordulója alkalmából megrendezett nemzetközi stressz-ülés is foglalkozott az endotoxinok és a stressz kapcsolatával(75, 76). Az ilyen irányú vagy ehhez kapcsolódó kutatások eredményeiből sok közlemény, könyv jelent meg. Számos kandidátusi és doktori értekezés került védésre a Magyar Tudományos Akadémián, és jelenleg is számos kutatóhelyen foglalkoznak hasonló kérdésekkel.

Magam az Állatorvostudományi Egyetem Járványtani Intézetében, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Állategészségügyi Kutató Intézetében kezdtem először a természetes ellenállóképesség okán a bakteriális endotoxinok kórtani, immunológiai szerepének vizsgálatával foglalkozni. Közben a stockholmi Karolinska Intézet BENGT GUSTAFSON vezette Csíramentes Kutatólaboratóriumában, majd a Montreali Egyetem Kísérleti Orvostudományi és Sebészeti Intézetében SELYE JANOS mellett dolgoztam e témakörben. 1967-től ilyen irányú munkámat jelenlegi munkahelyemen, az Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetben folytattam. Itt alakult ki végül az a munkacsoport, amelybe közvetlen munkatársaimon kívül ún. „aspiránsként', külső munkatársként jó elméleti felkészültségű klinikusok is bekapcsolódtak. Az ő részvételük sokat segített abban, hogy munkáink elméleti jellegük mellett örvendetesen gyakorlati irányba is terelődtek. A munkacsoport tevékenységét számos, hazai és nemzetközi folyóiratban megjelent közlemény, több hazai, illetve nemzetközi rendezvényen elhangzott előadás, több egyetemi szakdolgozat, doktori, kandidátusi, akadémiai doktori értekezés és néhány szabadalom jelzi. A több mint 35 év alatt természetesen számos hazai és külföldi együttműködés is kialakult, és számos új kérdés vetődött fel. Jelen kis írásmű keretében azonban nem lehet áttekinteni a bakteriális endotoxinokkal, ill. a természetes ellenállóképességgel kapcsolatos minden eredményt. Ezért ez a mű nem is lehet "áttekintő* jellegű, hanem csak olyan egyéni hangvételű tanulmány, mely néhány tetszőlegesen kiragadott, bár megítélésem szerint fontos részével foglalkozik az "egésznek". Igy utalnom kell a már idézett kandidátusi és doktori értekezések mellett több kitűnő rendezvény könyv alakjában kiadott anyagára . E tanulmányban így arra szorítkoztam, hogy csak a legszükségesebb, illetve a legújabb irodalmi adatokat vessem össze saját fon-tosabbnak vélt és e területen újnak mondható eredményünkkel.

Természetesen tudom, hogy a több mint 35 éves kutatómunka és egy egész munkacsoport eredményeinek korszerű bemutatása nem könnyű feladat és nem is hiszem, -minden erőfeszítés ellenére -, hogy sikerült olyan összefoglalást adni róla, amely minden lényeges megállapítást olyan összefüggésben tár az olvasó elé, ahogy ezt mai tudásunk megkövetelné. Őszintén be kell vallanom, hogy az ilyen, a követelményeknek terjedelemben is eleget tevő, de sok év legfontosabbnak tűnő eredményeit ismertetni hivatott munka - noha csak néhány válogatott fejezetével foglalkozik e területnek - még (így is csak egy bővített összefoglalást jelenthet, amelynek részletesebb bizonyítékait csak e területről megjelent dolgozatok elemzése nyújthatja az olvasónak. Ez 'vonatkozik természetesen a felhasznált módszerekre is, amelyekre éppen ezért csak igen röviden térek ki. Nem kerülhető el egy ilyen jellegű munka esetében az sem, hogy célkitűzései többnyire "visszatekintő jellegűek" ne legyenek, azaz a legjobb szándék ellenére is mai ismereteink szabják meg régebbi kísérleteink irányát és magyarázatát. Bár kétségtelen, hogy a felvetett kérdések egy része 30-40 évvel ezelőtt is ugyanúgy alapkérdése volt a természetes ellenállóképességget és a bakteriális endotoxinokkal kapcsolatos kutatásoknak, mint tegnap és ma.

Végül nem hallgathatom el, hogy több évtized alatt kialakult összehasonlító kórtani szemléletem okán, e mű témája korunk szellemével ellentétben éppen sokoldalúságával, részben talán az endotoxin sokirányú hatása miatt, okozott sok örömet, mert nem tett a XX. század végén oly' gyakori "csölátású" kutatóvá. Ellenkezőleg, teret engedett az új, sok helyre, sok "kötőhelyhez" kapcsolódó gondolatnak, együttműködésnek, a mikrobiológiától a sugárbiológián, az immunológián, az életvegytanon, a kórélettanon át a gyakorlatig, táplálva egy egységes, általános kórtani szintű "átlátásra" való törekvés igényét. A téma "szélessége" egyben talán záloga is a dolgozat jelmondatául SZÉCHENYI ISTVÁN-tól idézett soroknak, amelyek igazát, úgy érzem, saját szerény tapasztalataim is megerősíthetik.

Előszó a 2. kiadáshoz

Öröm a szerzőnek, hogy e kis könyv - a növekvő érdeklődés miatt - elfogyván, lehetőség nyílott második kiadására. Ezt JUHÁSZ-NAGY SÁNDOR professzor, a sorozat szerkesztője, a Scientia Kiadó valamint egy olyan támogatás tette lehetővé, amely a név említése nélküli köszöneten kívül más elismerésre nem tart igényt, így e helyen köszönöm az önzetlen támogatást. Az új kiadás lehetővé tette néhány újabb eredmény besorolását a könyvbe. Ez azonban nem változtatott sem a gondolatmeneten sem a szerkezeten. Azaz, változatlanul az eddig vallott, egységes, általános kórtani szemlélet képezi az írásmű vezérfonalát. Ez a szemléletmód azonban különbözik a napjaink iparszerűvé vált tudománya futószalagon kapott apró részleteredményeinek egyedül üdvözítő voltát valló felfogástól, noha minden újszerű módon elért eredményt, ismeretet igyekszik e tudományos "világképbe" beépíteni, de az eredetiséget, újdonság értékét tartja legfontosabb szempontnak. A 2. kiadásban talán már jobban sikerült a magyar tudományos nyelv következetes használata is, bizonyítva ezzel, hogy anyanyelvünk olyan gazdag, amelyen mindent ki lehet fejezni. Egyben megerősíti azt a hitet, hogy egy kis odafigyeléssel egyre tisztább magyar nyelven lehet írni tudományos munkákat is. Végül nem hagyhatom szó nélkül, hogy e kis könyv újabb kiadását is munkatársam, dr. MAJORNÉ FOKI ÉVA dicséretesen szorgos előkészítő munkája tette lehetővé.

Budapest-Budafok, 2002. szeptember

Bertók Lóránd


Revízió: 2009-10-14

Valid HTML 4.01 Transitional